Bevezetés

    Hol is kezdjem? Legyen az itt és a most, ahol értelmet nyer a múlt, s hol születik a jövő! Életutam nagy-részét eddig határozott cél nélkül tettem meg, pillanatnyi örömök vezéreltek, ösztönösen a boldogság forrását kutatva.
    De eljött az idő, hogy az állandó öröm, avagy az elégedettség állapotába emelkedjek. Hitem és tudásom szerint ez egyféleképp lehetséges. Meg kell találnom életem célját, teremtésem okát. Azt, amiért itt vagyok! Ez majd feloldja létem hiábavalóságának érzetét, s megszűnik végre, az a mélyről jövő szomorúság, melyet minden áldatlan reggel érzek, mely mérgezi minden napom, s mely a szebb jövő érdekében tett minden erőfeszítésemet, hiábavalóvá teszi.
    Az életnek ez az a területe, ahol a leghasznosabb lehetek, ahol az embertársaimat legjobban szolgálhatom, ahol a legtöbbet adhatom! S akkor a gazdagság, mely lelkem természetes állapota, – és be kell, hogy valljam – énem legfőbb kívánsága is, szükségszerűen beteljesedik. Hiszen, ahol a legtöbbet adhatod – a hatás, ellenhatás törvényének értelmében – a legtöbbet is kapod.
    Már egy ideje tudom számomra ezen az úton az első lépés az írás, s az általa lehetővé tett folyamatos tanulás, míg a felismerések fényében meg nem világosodom! S akkor már azt is tudni fogom, hogy mi a következő lépés a beteljesedett boldogság felé vezető úton! De egy dolog ismerni az utat, és egy másik dolog járni rajta. Sokáig halogattam a dolgom, nem tehetem tovább! Szóval tennem kell érte, hogy az általam megálmodott jövő közelebb kerüljön. Minden leütött billentyű egy apró lépés, mely a megvalósulásához vezet.

Semmi sem lesz „magától” a tiéd. Megszületned is küzdelmes volt. Élni is. Tanácsolom: tanuld meg élvezni a küzdelmet. De ezt csak akkor tudod, ha hiszel magadban. És hiszel a győzelmedben. Akkor a harcod nem elkeseredett lesz, hanem játékos. Van valaki benned, aki ezt tudja. És föl tud állni a padlóról. És újra tudja folytatni a csatát. És hisz abban, hogy eljön majd a te időd. És előbb-utóbb kijutsz a napra. És megszépülsz. És kivirágzik az életed. Csoda van – de ne várj rá, mert te magad csinálod. Az a valaki csinálja, aki benned él, s mindezt tudja. (Müller Péter)

    „A Nadján, avagy a nagyján már túl vagyok! Még hogy az életnek nincs humorérzéke… A Nadja a legutolsó gyenge próbálkozásom volt párkapcsolati szinten. Mérhetetlen lelki fájdalmon mentem keresztül, de szükséges volt a mértéke, különben sosem tudatosult volna…
    Aktuális volta miatt, egy régi emlék bukkant fel a múlt ködéből! Közel 15 év múlhatott el, amíg eljött ez a pillanat, amikor végre érzem annak a súlyát, amit előlegbe ott kaptam! …Egy baráti összejövetelre voltam hivatalos. A házigazdaasszony, mint a barátját, büszkén mutatta be nekem az öreg ’szívtiprót’. Már korábban is felfigyeltem rá, kitűnt a tömegből. Szemmel jól láthatóan remekül érezte magát a bőrében, és ez által a társaságban is. Épp ennek okán tűnődtem, míg ő méltóságteljesen vonult… majd egyszer csak hirtelen ötlettől vezérelve odahajolt hozzám. Talán fiatalkori önmagára emlékeztethettem – gyermeki huncut fény villant a szemében, s mint egy havernak, diszkréten odasúgta: „Tudod, hogy mire jöttem rá Barátom? Én megtaláltam az ’Igazit’! Az én vagyok magamnak. és ezzel a sok kurvával – biccentett egyet a fejével kifelé – csak magamat csalom!”
    Visszatérve az előző gondolatmenethez, miközben majd meg szakadt a szívem, másfelől ’perverz’ módon élveztem. Mert annyi éjsötét szeretetlen év, annyi fájdalom után képes voltam újra mérhetetlenül szeretni… s így, még ha gyötrelem is volt, de újra éltem! Hol volt az a pont, mikor ennek ellenére, avagy pont ezért, de elengedtem? Bevallom jóval azon túl, hol már minden büszkeségemet elvesztettem. Mikor a józan ész kénytelen-kelletlen győzedelmeskedett, akkor mikor a szabad akarat tisztelete és a birtoklási vágytól megtisztult önzetlen szeretet arra késztetett. És most először életemben nem akartam, hogy átélje amit velem tett, nem akartam, hogy megfizessen. Magam sem értem, de azt akartam, hogy legyen boldog azon az úton, amit magának választott! S ahogy felszabadítottam, ez engem felszabadított!
    Száz szónak is egy a vége, nagy pofon volt az élettől, mely visszavezetett önmagamhoz. Egy buddhista tanmese jutott ezzel kapcsolatban az eszembe: „Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá! Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb-utóbb feltúrja a földet és megtalálja. Tegyük a hegy tetejére! …Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket. Tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

Kint kerestem mindazt, minek a forrása bennem volt, így kudarcra ítéltettem. Kint kerestem a szerelmet, a boldogságot, mely lelkem természetes állapota, így belülről fakad. A külvilágban megélt örömre, szépségre ébred, de forrása a lélek. Legyen az étel, ital, drog, egy jó szex, vagy egy szerető társ, mely a jó érzésen keresztül önmagad boldog létállapotára ébreszt… ne tedd magad tőle függővé. Tudatosítsd magadban: Aki, vagy ami és legfőképp amíg, közelebb visz önmagamhoz az jó nekem, aki, vagy ami távolít önmagamtól, már csak teher.
Kint kerestem az elégedettséget, de semmi nem volt elég. Kint kerestem az elismerést, mert nem volt önbizalmam. Megpróbáltam hát mindenkinek megfelelni, de magamnak kellett volna. Hitetlenként kint kerestem a hitet, kint kerestem Istent. Nem találhattam. Végül magamban leltem rá, pedig a lelkemen keresztül mindig beszélt hozzám. Néha felismertem, hogy rajtam keresztül az emberekhez szól, s ma már tudom, akik emiatt vonzódtak hozzám, ők is csak őt keresték, pontosabban önmagukat!”

1. Fejezet, Válaszúthoz érve

Az Úr 2018. esztendejének tele van, de mire ezt olvasod, már csak volt... Az időt már tudjuk, a helyszín valahol München és Augsburg között félúton, azaz egy Bajorországi, időnként kellemesen ganészagú pici falu, Tattenhausen. Konkrétan rajta sincs a térképen, ezért csak a kettővel odébbi, de így valamennyire mégis csak szomszédos nagyobb falu, Dasing részeként datálják! Végül is tök mindegy, vagy ahogy a német mondja. egal. A lényeg, hogy hősünk egy hosszú munkanap után, esténként itt hajtja álomra a fejét, és szabadidejében itt írja, amit most épp olvasol...
    Hogy rohan az idő! Most töltöttem be 44. életévemet és számot vetve, nem sok mindent tudok felmutatni, amire büszke lehetek. Szomorúan tudatom, hogy sem családi, sem munkafronton, nem jeleskedtem eddig! Bár munka tekintetében kicsit jobb a helyzet, mert hogy azt legalább fel tudok mutatni! Nem egy nagy karrier, de a DHL színeiben versenyzem nap mint nap, innen negyven kilométerre, egy München közelében fekvő kisvárosban, Fürstenfeldbruckban.
    Hogy jutottam ide? Valamikor Budapesten diplomáztam villamosmérnöki karon, majd a fél világot bejártam Chippendaleként és rengeteg pénzt megkerestem. Már mindenemnek meg kellene lennie, de végül nincstelen rabszolgaként itt kötöttem ki! Nem mondhatnám, hogy eddig egy tipikus sikertörténet! De ne ítéljünk elhamarkodottan! Ahogy már a miértre is megvan a válasz, hogy hogyan jutottam ide, úgy a hogyanra is megvan, melynek segítségével megváltoztathatom a sorsom!

    A miértre válaszolva, engedjétek meg, hogy Jung szavait idézzem! Mert... „Mindaddig míg a tudattalan nem válik tudatossá, addig a tudattalan fogja meghatározni az életedet, és te sorsnak fogod hívni.” C. G. Jung Épp a napokban láttam újra a Face-en egy már egyszer kedvelt videót, ami bővebb magyarázatot adott arra, amire én szerettem volna itt rámutatni! Szóval ebben az interjúban, a nevezzük témában jártas szakértőnek, arról beszélt, hogy életünk 95%-ban annak a programnak az eredménye, amit létünk első hét évében tanulunk az életről! Ezzel magyarázható az én esetem is, és ezért marad pénztelen a szegény, és vagyonos a gazdag!
    Minden ember életének első hét évét hipnózisszerű állapotban éli. A gyermek agyhullámai 7 éves kor előtt, a tudatosság szintjétől sokkal alacsonyabb frekvencián rezegnek, amit théta állapotnak hívunk! Ez egyfajta képzelődés, amelyben egyébként a gyermek a játékot valóságosnak éli meg, vagyis a valóság és a képzelet határai összemosódnak.
    Születésekor ugye még nincs egyetlen programja sem, legalábbis, ami a társadalomba való beilleszkedését segítené, magyarán tiszta a hardver. Aztán élete első hét évében csak megfigyel és automatikusan lemásolja, amit környezetében lát... viselkedésmintákat, programokat! Ezért van az, ha egy szegény családból jössz,  hiába vagy tehetséges, egész életedben küzdhetsz azért, hogy gazdag legyél, nem fog sikerülni, de ha gazdag családból származol, akár ostoba is lehetsz, akkor is tehetős maradsz! Ennek oka a tudattalan viselkedés, amit a gyermek nem tudatosan másolt le a szüleitől. Szóval a gazdag még ha ostoba is, nem tudatosan de mégis a helyes lépéseket teszi meg, mert a siker a tudattalan elméjébe van kódolva. Ugyanez a helyzet a szegény emberekkel. A szegény emberek, és köztük persze én is azt tanultuk a szüleiktől, hogy „Az élet nem fenékig tejfel! Avagy nem habos-torta? Avagy egyszerűen csak, ahogy a példa mutatta nehéz, fájdalmas, kínlódás! Hányszor hallottam, előrevetítvén nehézségét.... Majd, ha kijártad az élet iskoláját! Tisztességes úton nem gazdagodhat meg ugye az ember, biztos lopott, csalt, hazudott! Nekünk nincs más csak a becsület, azt el ne veszítsd! És ha ez az a program, amit kaptál, a napjaid 95%-ban csak szabotálod magad, anélkül hogy tudnád! Ezért marad a szegény pénztelen, a gazdag, pedig vagyonos! A programozás miatt!
    Ez bizonyított tény, életünk 95%-a tudattalan elménk programjaiból ered. A mindennapjaid csupán 5%-ban használod a tudatos elmédet! Szóval nem kell, hogy elkezdj azon töprengeni, hogy mi történt, csak nézz rá az életedre! Azok a dolgok, amiket szeretsz, és áramlanak az életedbe, az azért van, mert a programod támogatja. De ha vannak dolgok amivel nehézségeid támadnak, az azért van, mert azon a területen, elkerülhetetlenül van egy programod, ami azt amit szeretnél elérni, vagyis a kívánt végcélt nem támogatja, és ezeket próbálod felülírni!

    Ezt felismerve, ezen a ponton válna fontossá a tudattalan tartalmának tudatossá tétele, hogy a jövőben ne szabotálja törekvéseim! Ami viszont jó hír, hogy memoárjaim megírása közben, az elmúlt évek alatt, ezen a fájdalmas folyamaton már átestem! És ezzel párhuzamosan még valami történt, elvetettem egy boldogabb élet magvait. És akkor most érkeztünk el oda, hogy a hogyan fogom megváltoztatni a sorsom kérdésre is megkapjuk a választ...  Minden energia – elég, ha ezt tudatban tartod. Hangolódj rá annak a valóságnak a frekvenciájára, amelyben élni szeretnél – és megkapod. Ez nem filozófia, ez fizika. Einstein Ebben az egy mondatban benne van, amit egyébként a vonzáselmélet is állít, és a Titok című Best Seller egy egész könyvben taglal!

    Na de ne szaladjunk ennyire előre! Stück für stück, ahogy a német mondja. Visszatérve a korábban említett videóra a prof is lényegében erről beszél! A tudatos elme kreatív, bármilyen módon tanítható, de a tudattalan csak két féle módon... hipnózissal és ismétléssel! A programozási periódus után, hogyan tanulsz meg valami újat? Ismétléssel, gyakorlással! Ha autót tanulok vezetni, nem úgy megy ugye, hogy beülök, elmondják, és már megy is. A szabályok megtanulása után, sok-sok gyakorlás mire készséggé fejlődik. Vagy, amikor az ABC-t tanultuk. Hány ezerszer ismételtük A.tól Z-ig, mire rögzült? Viszont, ha már megtanultuk, már nem kell újra végigjárni az utat, gondolkodás nélkül tudjuk!
    Szóval ő azt mondta, mármint a prof, hogy ha valamit el szeretnél érni, akkor tettesd, amíg nem sikerül! Ha példának okáért boldog szeretnél lenni, mert hogy nem vagy... mondogasd rendszeresen, hogy boldog vagy, egész addig, míg nem a tudattalanod el nem hiszi, és megteremti annak feltételeit! Nos én nem hiszem, hogy ez elegendő az üdvösséghez! Einstein ugye azt mondja, hogy minden energia. Így a gondolat is! De ami még fontosabb, az érzelem is, ami a gondolathoz kapcsolódik! Ez meg megint a tudattalanon múlik. Ha elhiszem, hogy a gondolat megvalósul, a hozzá kacsolódó érzés is támogatja a megtapasztalást! Szóval visszakanyarodtunk oda, mármint ha eredményesek akarunk lenni, hogy szükséges a tudattalan tartalmának tudatossá tétele, hogy a minket akadályozó negatív programokat, felülírhassuk!

    Mint említettem én már ezen túl vagyok, és nem önös az ok, amiért most ezt megosztva, erre a tanulságos és izgalmas időutazásra invitállak! Bevallom, abban bízom, hogy példámon felbátorodva sokan fogják visszatekerni az idő kerekét! Hiszen, ha a pillanat, a múlt súlyától terhes, nem szolgálja a jövendőt. Minden embernek megvan a lehetősége, hogy az események sodrából kitekintve, a tudatlanság mocsarából, az öntudat tisztására érve meglássák a felelősséget! Az élet nem lehet öntudatlan hiábavalóság! Légy a körülmények áldozata helyett, azok alakítója! Légy történeted főhőse, élj Isten adta jogoddal, és valósítsd meg az álmaidat!

Táltosember vs. Ikarus

Audiokommentár(részlet)... Pálfi György filmrendezővel.  

Engem nagyon érdekeltek a képregények, és nagyon bosszantottak azok az amerikai filmek, amelyek a képregénynek a valódi elemeit, a képkockákat, a képosztásokat, a képelmozdításokat nem nagyon használják, és inkább csak a történetet elővezetik, mint egy nagyjátékfilmet. Ebben a kis rövidfilmben az akkor hihetetlen mennyiségűnek tűnő költségvetés elindította a fantáziámat, hogy akkor meg kellene csinálni egy magyar szuperhősös mozit, és meg kellene próbálkozni azokkal a formai elemeknek a létrehozásával, amik jobban kapcsolódnak a képregényhez, vagy amit én a képregényekről elképzelek vagy gondolok. A legtöbb fejtörést a főhősnek a figurája okozta, azaz hogy milyen legyen a főszereplő, milyen a magyar szuperhős. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy az amerikai képregénykultúrában mindig valamilyen állat vagy bogár csípése okoz egyfajta élettani változást, mint például a Pókembernél, vagy pedig a gyerekkori félelme a denevérektől, az szüli a Denevérembert. Így találtunk aztán rá, hogy nekünk kulturális hősünk is van, mégpedig a régi időkből, a sámán, a táltosember. A táltosok tulajdonképpen összekötői a civil társadalomnak és a transzcendensnek, úgyhogy eleve már egy szuperhős pozícióban vannak. Őt emeltük át a mai korba, és mondtuk azt, hogy akkor legyen egy táltosember, aki vigyáz a pesti éjszakában, megvédi a város lakosságát, és természetesen a világ épségét. A legfőbb konfliktusok ezek szerint nem New Yorkban és Gotham Cityben vannak, hanem itt, Budapesten. Ez egyébként a filmnek a legfőbb humorforrása, hogy ugyanazokat az elemeket, amiket egy világhatalom, Amerika megszült, hogyan lehet áthozni Magyarországra, és hogy válik azonnal attól – hogy a világ szélére kerül a világ közepe – humorossá ez az alkotás. Mi ezelől nem is menekültünk el, hanem ezt bevállalva nagyon komolyan vettük a szuperhősünket. […]
Miután megvolt a főhősünk, kellett találni egy gonoszt, akivel valóban megküzdhet, és itt jött be az éjszakai 7-es busznak a kötelező feladványa. Úgy kezdtünk el rajta gondolkodni, hogy ha 7-es busz, nekünk van egy gyárunk, az is nagyon magyar, az a neve ezeknek a buszoknak, hogy Ikarus, egy igazi mitológiai hősnek a neve, és egyszerűen csak megpróbáltuk ezt a két történetet, tehát a táltosember-szuperhős történetét a görög mitológiával összehozni oly módon, hogy ezek a buszok legyenek a fő ellenségek. Így jutottunk arra, hogy Ikarusnak az apja, a repülés létrehozója, Daeda lesz a főgonosz, aki egy holdfogyatkozás idején, végre – sok ezer év után – fiáért bosszút tud állni a Napon. Oly módon, hogy újrateremtette a fiát:. Ő hozta magával, tulajdonképpen ezeket az Ikarus-buszokat. Az Ikarus-buszok aljában rejtőzik az ő fia, s a csuklós buszok rejtik, az Ikarus-busznak a szárnyát. S ezzel kell a mi főhősünknek, Táltosembernek megküzdenie. Innentől kezdve Ruttkay Zsófi forgatókönyvíróval már nem volt nehéz dolgunk Tulajdonképpen csak ki kellett alakítani a forgatókönyvet, az eredeti szuperhősös filmeknek a sémájára.

A formavilágról kellene még egy pár szót szólnom. Itt kép a képben látható, a különböző kivágásokban. Itt hozzuk be a képregények világát. Elsősorban, amiből én dolgoztam, azok a japán manga képregények és animék, amik szerintem a képregénynek a vizualitását a legmesszebbmenőkig fejlesztették ki, szemben az amerikai típusú képregénnyel, ami – ugyanúgy, mint a hollywoodi film – nagyon hagyományos struktúrában mesél. Aztán a költségvetés, a különböző grafikai lehetőségek, az elérhető filmtrükkök, abba kényszerítettek bele minket, hogy ez a film inkább a nyolcvanas évek francia–amerikai képregény-struktúráját
hordozza. […]
Ezek pedig a korai némafilmeket idézik. Ezek a jelenetek, ahol az előtérben a szereplőnk fut, a háttérben meg cserélődnek az elemek. Itt szintén, a korabeli rövidfilmekkel játszottunk. Ugyanazt a képkockát, tehát a futásnak ezt a mozgáselemző képkockáit, próbáltuk egymás után rakni, és abból, - amikor azt már nagyon fölgyorsítjuk - tulajdonképpen állóképet kapunk, amikor a szem, azt már nem tudja követni. […]
Minden ilyen filmben, kötelező módon a hősnek, egy sokkal nagyobb küzdelmet kell a főgonosszal vívnia. Úgyhogy, mi a Táltosembert fölküldtük az űrbe, hogy az űrben küzdjön meg Ikarusszal, aki a Naphoz éppen  hűtőfolyadékot szállít. […]
Volt is erre nekünk egy olyan Ikarus-buszunk, amit bevihettünk volna egy kék háttér elé, és fölvehettük volna az űrjelenet küzdelmeit, de sajnos a költségvetés ezt már nem engedte meg, és két napot ki kellett húzni a forgatásból. […]
Volt két rendőrünk, két komikus figura, akiket Táltosember az őrülten száguldó busz elől megment. Kértünk is engedélyt arra, hogy az Andrássy úton egy rendőrautót fölborítsunk és fölrobbantsunk, de ezt az engedélyt sem kaptuk meg. Azt mondták, hogy ezután nekünk újra kéne aszfaltozni az Andrássy utat, és ezt aztán már tényleg nem bírta el a költségvetésünk. Úgyhogy szegény Táltosember maradt itt a Földön, és Daeda varázsbotjával kellett megküzdenie. A zenére, ami végig szól a film alatt, Tóth Pétert kértem föl, aki a főiskolán osztálytársam volt, és nagyon jó zenéket szerez. Tőle azt kértem, hogy igazi nagy amerikai filmeknek a zenéjét, de eredetit rakjon a film alá. Érdekes módon, a zene is inkább a nyolcvanas évek akciófilmjeit idézi, és ilyen módon, az egész grafikai és képi világba teljesen belesimul. Végül a nagy küzdelemből, az az egy snitt tudott maradni, hogy az űrjelenetben a buszok a Nap felé sodródnak, és a varázsbot eltörésével mozgásképtelenné válnak. Érdekes módon, épp ezért a végét is módosítani kellett. Itt sokkal hosszabban beszélgetett el a Táltosember Daedával, de az egy tekercsnyi – húsz perces – részt nem léphettük túl. Úgyhogy végső beszúrásként, egy busz csillagképpel búcsúzunk ettől a filmtől. […]
Táltosember győzedelmeskedik, és a világ fölött újra kisüt a nap – nem is képzelik az emberek, hogy mi történt az éjszaka…

Mallász Gitta : Az angyal válaszol (…részlet…)

 A könyv bevezetése, és néhány gondolat a könyvből:

Mikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik, talán valami egészen új van születőben. Rajtunk múlik létrejötte. Megújulás csakis belülről indulhat. Ezt élte meg Budapesten, a második világháború embertelensége közepette négy fiatal művész. Hanna, Gitta, Lili és József nem tehetetlen áldozata a külső eseményeknek. Szomjasan keresik az igazat, az élet célját, az ember helyét és felelősségét. Váratlanul, fénnyel telített erő jelenlétét érzik, mely fokról-fokra új távlatokat nyit előttük. Tizenhét hónapon át tart a tanítás, melyből 88 beszélgetés maradt ránk, Mallász Gitta lejegyzésében. Ez a dokumentum Az angyal válaszol címet kapta. A könyv minden szava erőt és reményt ad. Felelősségünkre, emberi méltóságunkra és szabadságunkra ébreszt. Elűzi a félelmet, bíztat, megújít, a lehet és a szabad felé küld.

•    A súly nem a földet nyomja, az az út. A megváltás felemeli a súlyt és az nem lesz többé.

•    Meg kell részegednetek Istenben, ez a bor szimbóluma. Ima. Ez az Ő vére.

•    Minden erő ellenséged, ha nem szereted. Nem szereted, ha nem ismered. Eggyé válsz vele, nem lesz ellenséged.

•    Ha minden kezdéskor fohászkodsz, akkor lassanként eljutsz oda, elfelejted hogy külön vagy.

•    Amit más helyett emelsz, az nem nyomhat le! Az a súly nyom le, amit elmulasztasz emelni.

•    A falat mindenki önmaga emeli - önmaga rabja.

•    Az erősnek a bűn tanulság, a gyengének áldozat.

•    Hinni csak tettel lehet, tenni csak hittel. / A hit és a tett egy. /

•    Ha teljes vagy, és teljesíted, amire elhivattál, nincs vak erő, mert az erők benned és általad tevőkké válnak, különben rombolnak.

•    Csend ... egyensúly ... mérték.

•    Nem a halál rossz, csak a be nem fejezett feladat.

•    Csend burkoljon be, védjen a kísértés ellen! Kössön össze Vele!

•    A kísértő a falakon jön be, ha nincs fal, nem tud bejönni.

•    Ha figyelsz, a kövek is megszólalnak.

•    Mérő, segítő, sugárzó, építő.

•    Ha a testtől függsz - csak test vagy,

Ha függsz a lélektől - csak lelkes test vagy,

Ha a szellemtől függsz - csak ember vagy,

Ha Tőle függsz, minden vagy.

•    Ami a növénynek a nedv, az az embernek a kedv. Kedvetlen – száraz. A nedv alulról jön, a kedv is.

•    Mindenkit megismerhetsz arról, hogy mitől függ.

•    A rossz feladata megpróbálni.

•    Ösztön: Isten szava az állathoz.

•    Sírni, jajveszékelni minden állat tud, mosolyogni csak az ember. A mosoly uralom az anyag felett. A nevetés ellentéte a sírás, a mosolynak nincs ellentéte. El kell jutni a belső mosolyig, mindent mosollyal kezdj.

•    A feladat felismerése az egyéniség tiszta megjelenése.

•    Minden tetted, minden feladatod igazi áldozat legyen! Csak a legszebb, legteljesebb, mit létrehozni képes vagy, méltó az Ő zsámolya elé.

•    Ha süllyedsz, nem hiszel.

•    Minden hiányérzés emeljen, mert a lehetőségeid tágulnak általa.

•    Amit kiérdemelsz, az a tiéd, amennyit tovább tudsz adni, annyi a sajátod.

•    Az utad szava nem a „volt”, nem a „jó lenne”, de semmiképp a „van”.

Az építő szó a „legyen”.

A „volt” a mulasztás, a „jó lenne” a tehetetlenség, a „van” az önteltség.

•    A feladat megtétele önmagunk növelése. Ha önmagunkat növeljük, többet tudunk adni. Mennél nagyobb a feladat, annál nagyobbra növel.

•    Két emberen is segítettél, kétszázat elmulasztottál, s a feladat lehet, hogy kétezer.

•    Van egy pont, gyújtópont, amit úgy hívnak: Örökkévalóság, az uralom, a biztonság pontja. A nagy tévesztő az IDŐ.

•    Az időben nincs hely ember számára. Helytelen,

•    Egy lépés – elkapja az ár, az idő áradata. Áradat, az vízjelű.

•    Múlt – jelen – jövő. Egyik sajnálja a múltat, a másik fél tőle. Egyik reméli a jövőt, a másik fél tőle. S így „jelen” nincs. Nincs jelen, mert az ember vagy a múltban van, vagy a jövőben. Mind a három egy folyó. Elválaszthatatlanul egy: mozgás, finom anyag mozgása. Más nézni a folyót és más benne lenni.  Az ember a folyónak is ura.

•    A tett az időben megjelenő örökkévalóság. A kapkodás nem tett. A gyújtópont az örökkévalóság. Lépj ki az időből, és ura leszel.

•    Minden gondolat, minden tett, minden pihenés, ajánltassék fel NEKI, s minden HOZZÁ visz. A legkisebb is méltó a felajánlásra.

•    Az Ő keze te vagy, Neki segíts, és megváltod a világot.

•    Az ember méltósága és hivatása, hogy az anyagot a szellemmel egyesítse. A teremtés csak az ember tettével teljesedhet ki.

•    Egyensúly: a szellembe való menekülés és az anyag megvetése ugyanolyan hamis, mint az anyaghoz való ragaszkodás és a szellem tagadása.

•    Kérdésedre a feleletet kérdésed csúcsán megleled. Tedd meg az utat mindig, mely Felé mutat. Mindennek van csúcsa, s a csúcs a helyed. Mindenki saját egyénisége csúcsán válhat angyalának sűrűbb másává.

•    Az anyag feladat. Eszköz az erő. S a tevő Ő. A negyedik a tett.

•    Nehéz a lét. De ki nem vét, annak szárny a súly.

•    Mit ti életnek neveztek, az a feladat, ha hat. Ha csak van, akkor ura a halál. De ha a helyén megáll, szolgál. A halál és születés egy pár.  Nem a halál és az élet. Itt téved a lélek, ha fél. Mert az élet él örökké.

•    A kegy, mit adunk, a lét, hol vagyunk. Az adás az ellenhatás a súlyra.

•    A szó tett. Emel, ha jó, ha hazug, temet.

•    A bűn élő erő, csak nem gyümölcsöző.

•    Ki kényszerből tesz, ki kényszerből igaz, rabszolga az.

•    MICHAEL: mérleged mér, kardod szel. Nyomán mi élő volt, életet lel s meghal, mi holt. /Ha mérnem vágnom kell tőle kérhetek segítséget. /

    Michael adj erőt! Kinek lába a kígyó fején tapod, hideg erőt csak Te adhatod.

    Amit te vágsz az úgy is halott. Titokzatos erő, mi hívástokra jő, nő, árad, él. Éljetek vele, mert

    az lényetek fele.

•    A lég talaja az egyéniség.

•    Legyen minden tetted, hited, gondolatod, szereteted egyenletes.

•    Az örök tevő az Ige. Az Igen a tan: Ő van.

•    Három lépés az idő: a múlt tisztulás, a jelen teljes odaadás, a jövő nász.

•    A seb a bűn, s a szenvedés a felelet.

•    A test nélkül nincs egyéniség.

•    Az erő mi emel: az odaadás, a felajánlás

•    Fejjel ne tervezzetek! Fejjel kivitelezzetek! A terv az Atyánál van. Minden terv.

•    A hiányjelzés sokra mutat, a sok jelzés hiányra mutat.

•    Kéréstek teremt, létrehoz! Nem kérhettek önmagatoknak. Nincs hiányotok többé. Amit tisztán kértek - mentesen a régitől - az meglesz, de kérnetek kell.

•    A tisztaság: minden a helyén. Ne a hely változtasson titeket - ti változtassátok a helyeteket!

•    A betegség oka: palástolt tisztátalanság.

•    Te hívtad életre a rosszat és a jót. Válaszd a jót és a rossz eltűnik, mert nincs aki teremtse.

•    Csodálatos tükör van benned. Mindent megmutat. Nyugszik benned és tükrözi Őt, de csak akkor, ha csend van.

•    Ő küldi a bűnt, hogy láthatókká váljatok.

•    A teremtő és teremtett világ között én vagyok a híd. A vágy nem Híd csak a HIT a híd.

•    A Szellem a teremtő, a lélek a közvetítő, a test az anyag.

•    A szem nem a látás hanem a sugárzás szerve.

•    Az „elég” /el-ég/ az egyensúly erő és anyag, véges és végtelen között. Vigyázz le ne térj!

•    A mérték a határ a helyes tisztánlátás és a titkos ítélet között.

•    Nem a tudás a hiba, hanem, hogy magunknak tartottuk.

•    Adni taníts meg mindenkit, akkor megszűnik az átok.

•    Végtelen az öröm, annyit kapsz belőle, amennyit adni bírsz.

•    Reménytelen csak az Istentelen lehet.

•    Neked nem reménykedned kell – reményt adni kell!

Nem csak hinned kell – hanem hitet adni!

Ne csak szeress – szeretetre taníts!

Nehogy téged szeressenek!

Nehogy benned reménykedjenek!

Nehogy benned higgyenek!

Ez a súly, de könnyű.

Te könnyen hordod.

   

•    Utólag nem tehetsz semmit. Mindent a maga idejében tegyél.

•    Átalakulatlan erő, felhasználatlan erő, rombol, pusztít, mérgez.

A pusztító erők nincsenek a helyükön. Nincs pusztítás, ha felemeled.

Méregből - gyógyulás , tűzből - fény.

•    Az ember feladata az átalakítás.

•    A függöny neve, mely köztem és az örök igazság között van: „ÉN”.

•    Az ember jogar Isten kezében. A jogar az összekötő fent és lent között.

 ...